Oly egyedül vagyok.
Bár egy édes szív
árnyára lelnék.
-Vagy egy csillagot adna
valaki ajándékba.
Az angyalok mindig
fölfogják őket,
oda meg vissza.
Félve félek
a fekete földtől.
Hogy menjek el hát?
Inkább lennék a felhők
közé temetve, bárhol,
ahol nap fénye sarjad,
úgy szeretlek!
Te is engem?
Ó, mondd hát –
(Fordította: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése