Nincs szavam neked egyetlen egy sem,
nem faggat téged semmiről e szem,
mit tudtodra adnék, el kell vessem,
bárhogy kínoz, szólni nincsen merszem.
Mint a fényben alvó éji virág,
mit illatozni a napfény tiltott,
majd némán pattan az új rügy és ág,
úgy, akár az én szívem bont szirmot.
És beteg, fáradt lelkemen érzem
az éj sóhaját remegni... s mégsem:
nem faggat téged semmiről e szem,
nincs szavam neked egyetlen egy sem.
(Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése