Egy vén pohárral játszom olykor,
Egy ó pohárba töltök régi bort,
S emlékszem egy derűs lakásra, -
Halavány fiatal anyámra,
Kinek ez drága, féltett holmi volt.
Emlékszem - és a vén kehelyből
Megszépült ködként száll felém a múlt:
Gyermekkorom, szép ifjúságom
Táncol körül, mint drága álom
S kezem egy olcsó rossz szivarra gyújt...
Száll száll a füst, s a vén kehely nő,
Öblében táncol elmúlt életem:
Játékok, - régi délutánok.
Kacagó víg gyermek barátok,
A szent tavasz: az első szerelem.
Te szent kehely! Te vén varázsló!
Könnyes szemem oly áldóan csodál,
Öblöd mindig csordultig álljon.
Hadd játszom véled ifjúságom
Éltem borával telt színes pohár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése