Mélyen a földbe
ereszti gyökerét a szív
és íme: virág, ágacska, levél.
Szeme anyámnak
csillámlik némán
a füves hantok zöld tekintetében.
Óh, örök álom,
éber virrasztás, te,
át minden időkön.
Az ősz, mint az este.
A tél, mint az éj.
A tavasz, mint a reggel.
A nyár, mint a nappal.
Nemzedékek nézik,
merre visz a lábam.
Fűszálak susognak
a tenyeremnek.
Örökélet.
Hallak, anyám,
hallak.
Ezer közül is
ráismerek szavadra.
(Illyés Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése