Uram, Te látod Őt
s ti is, hegyek
mikor szép szemével kitekint ablakán
s rátok néz, néha mosollyal, néha tétován
s te szép fényes nap
mikor a nap végén aludni térsz
te is látod Őt, mert Ő téged néz
messze jár, túl földön, túl az egeken
túl rajtad is
s talán szól is hozzád...
s ti kedves madarak
s ti zöld borostyánok
a lépcsőn, hol nap mint nap
felmegy és le
ti minden nap látjátok Őt
s talán meg is érint titeket
szent kezével megszenteli
a leveleket
s ha rátok néz, tündér-szeme nevet...
Te is, kedves mókusfi
ablaka előtt
mikor kis kezeddel
próbálod a gyümölcsöt
többször is
és ha puha, selymes és piros,
elviszed fészkedbe...
ugye ránézel gyakran
ugye látod bűvös tekintetét
ugye látod, 'mint bátorítón int feléd
ugye látod karcsú, szép kezét...
Ti mind, kik látjátok Őt
meséljetek
Róla
mi történt vele azóta,
hogy én nem láthatom?
mondjatok el mindent
mert minden fontos, ami Ő...
Vagy lehet, hogy mondjátok
csak nem értem szavatok?
nem tudom...
Ti látjátok Őt és éltek általa
én nem láthatom
csak emlékét
mely messze tűnt való
semmibe markoló
s lassan vele halok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése