Nem volt halál, mert álltam és
Hanyatt fekszik a holt,
Nem volt éj, mert minden harang
Vas nyelve délre szólt.
Nem volt fagy,mert húsom heves
Sirokkó járta át,
Tűz sem volt, mert hűs padlaton
Áltt márványból a láb.
És mindent így éreztem én,
a ravatalra tett
Alak, kit látott két szemem,
Rám emlékeztetett.
Mintha letarolt életem
Keretet kapna ott,
A lélek kulcsot, az egész
Éjfélként hallgatott.
Mikor megáll, mi ketyegett
S csillaggal néz a tér,
vagy szürke dér, ha nem kering
A föld szívébe vér.
De mindinkább kaosz-miben
Együtt van lágy s kemény,
Vagy olyan országok híre,
Ahol nincsen remény.
(Vajda Endre fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése