2014. szeptember 6., szombat

Tóth Árpád: A pesti csend


A kávéházak pamlagán, a füstben,
vagy zsúfolt és sötét, fülledt mozikban,
sokszor gondoltam őrá,
körutak szennyén, mint egy bűzös üstben…
Kerestem őt. Hol vagy te, messzi isten?

Kerestem őt sokszor, ha Budapestre
rá-ráborult a drága, színes kendő,
az alkony, gázlámpák hegyére esve…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése