Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert visz már Szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe,
És feldöbbenve: jaj! ha most eldőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz símúlt a bús kezeidet nyalta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése