Lelkem megtépett erdejében
áll egy szentegyház. Égi csend...
Az élet örök kincse minden,
ami összegyűlt odabent.
E szűz rejtek elérhetetlen -,
s hogy merről visz ösvény oda,
kiszáradna inkább a nyelvem,
de el nem árulná soha.
Hát mondd, nem lényednek csodája,
hogy tegnap - mily rég, istenem!
- beléptél titkom templomába,
sugarasan és hirtelen...?
És azóta magamban érzem
e boldogító sugarat,
mely halk mosolyod melegében
mindörökké bennem marad.
(ford.: Lothár László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése