Vörös sarlójú bal jóslat a Hold
Buda kőcsipkés tornyain ülve,
Hallgatta, hogy szívem faunsípja sípolt
S ezüst gitáron ezt hegedülte:
- Mohamed napja itt éjbe hanyatlott
Itt tört Attila szent kardja felén.
S Kelet utolsó sarja ti vagytok.
S vesződtök Turán ős igézetén.
- E sík - nem látod? - Kelet temetője,
S fölötte én a sírlámpa vagyok
Kelet szomorú szent álmait szőve
Kertembe jöttök mind magyarok.
- Itt álltok Nyugat ős kapujában -
Századok múlnak, - elmúlt ezer éve...
Felém száll mégis szíved beteg álma
S álmokért jártok Kelet erdejébe.
- Én látom ki megy be Nyugat kapuján,
Túl a hegyeknek virtusi mások
Hallod hogy zúgnak hallod-e Turán
Az aranyat termő fürge kalapácsok.
A vörös sarlójú égi gitáron
Szívem azóta egyre csak hallja:
Miért gázoltok a régi hínáron
Van még kalapács - ha eltörött a szablya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése