A végtelenben felmerülni
kész az egyén megsemmisülni;
ott elmúlik minden csömör.
Sóvár akarat, vágy, igénnyel
terhes kűzdés, szigorú kényszer
helyett a nemlét nagy gyönyör.
Világlélek, hass át lobogva!
a Világszellemmel birokra
tőled kap erőnk szent jogot:
szállunk, baráti Szellemekkel,
vezérlő, legfőbb mesterekkel,
Ahhoz, ki mindent alkotott.
S a teremtést újjáteremtve,
mert másképp holttá merevedve,
épít a Tett örök keze;
és ami nem volt, tündökölve
lesz most az ég új napja, földje;
pihenés nincs sehol sose.
Hasson át, alkosson a munka,
kiforrva s tovább alakulva;
perc szünet is csalóka kép.
Az Örök Láng ég; futva, küzdve;
mert minden csak megsemmisülve
őrizheti meg életét.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése