álmomban táncoltam
fent a felhők felett
nézték az emberek
mily könnyed a léptem
hogyan repülök
nem húz magához
a sárból gyúrt Föld
tánccipőm csillogott
tükörnek vélte a Nap
ruhám fodrára
esőcsepp ragadt
nem fájt semmi
nem szisszent a bokám
minden lépés után
hajnalban ágyam
ismét magába zárt
fájdalomra ébredt
velem a valóság
cipőm nem csillog
ruhámra por tapad
tipegve lejtem táncomat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése