2014. október 30., csütörtök

Avetik Iszahakjan: Éjszakánként a kertemben


Éjszakánként a kertemben
Árva fűzfa sírdogál.
Bánatos sóhaja lebben,
Tépett zokogása száll.

S amint az éj tovalépdel,
A gyöngéd ujjú, szelíd
Nap letörli hajfürtjével
A fűz kristály könnyeit.

(ford.: Kerék Imre)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.