2014. október 30., csütörtök

Liliane Wouters: Az olajfák kertje

Tíz János adhat-e egy Júdásért vigaszt?
Hisz elárult az ajka.
Egy erszényt csörgetett, a katonáknak azt
a férfit megmutatta.

 Kutyákra vágytam én, s farkashad közeleg.
Egyik a lábamnál hált.
Holnap tart majd nekem tövist, pálcát, szöget,
de ma még csak a száját.

 Törtem a kenyeret, vérünk összevegyült,
most arcomon köpése.
Megostorozni a legjobb barát hevül,
s gyaláz meg dühben égve.

 Ha ránéznék, lehet, indulna is talán,
hogy kötelet kerítsen.
Nem teszem, félve, túl sok irgalmat talál,
pillant meg szemeimben.

(ford: Lackfi János)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése