2014. október 30., csütörtök

Ellen Niit: Emléktűz egy vén tanya helyén

Veszendőn áll a szélszaggatta ég alatt
a zsúptetős tanya,
mohos, korhatag és halódó.

Mint elcsigázott öreg állat,
úgy nyújtóztatja tagjait,
elgörbedt boronafa-tagjait,
halálra készül.

Újból meg újból
meghalunk
mi is vele.

Ó, édes nagyanyám,
aki tudtad az állatok nyelvét,
aki tudtad a rozsmezők nyelvét,
aki mindig csöndesen szóltál
az aprónéphez –
ne menj el,
ne halj meg újra
ezzel a fáradt, vén tanyával.

Maradj velünk új házainkban.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése