Egyedül állok a hegyen
alattam erdő bárhol
a búcsúzó napnak
apró levélkék kapnak
szárnyra,
fák súgnak
szerelmes szépet
elringatva
fészekalja népet
vaksi fénypontok
pislogják
a közelgő éj
leheletét
mesét dünnyög
föld az avarnak
a bokrok
ásítva hallgatnak
a hegy halkan
sóhajt
álmosan köszöntve
az estet.
Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése