2013. november 24., vasárnap

A. Sz. Puskin: Az élet szekerén

Megrakják néha roskadásig, 
de a kocsi vígan repül: 
a vén Idő ül a bakon 
és hajt, hajt istentelenül. 

Reggel beszállunk, nyaktörésre 
készen, szívünk csak úgy röpít; 
félre lustaság, óvatosság: 
"Hajts - kiáltjuk -, az istenit!" 

Délre alábbhagy a buzgóság, 
a vad iram félholtra ráz; 
nézzük a lejtőt, omladékot: 
"Lassan - kiáltjuk - hé, vigyázz!" 

Estére végre megnyugodna 
az összezötykölt társaság, 
s próbál a vackán elaludni... 
de a kocsis csak hajt tovább.

(ford: Szabó Lőrinc)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése