A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörög,
és mindenütt
hangok remegnek...
Ó, hogy szeretlek.
A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyu füzet;
szél jaja rezzen...
Álmodj, szerelmem.
Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja...
Isteni óra!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése