A vérvörös nap ködbe süllyed messze
szél borzogatja az útpart gyepét
csodásan súg-búg a kalászok ezre
s hirtelen összébb veri telt fejét.
Szántó barnítja távolabb a zöldet,
pilledt jószága már alig kocog:
a fény elhagyja lassanként a földet
s az üres égbe visszapárolog.
Az égen vérrel öntött felhő nyúlik
és rajta ül a vihar angyala:
hangolja rozsdás kürtjét...
1903. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése