Mond csak,
szebb volt-e Vénusz egykor
tenálad,
mikor fodor hullámokon
ívjáratos kagylóba lengett,
s a ráncoló víz
a part felé sodorta?
Vagy szebb-e Botticelli álma,
mint az enyém,
s azok a festett rózsabimbók,
amikkel megdobálta szíve hölgyét,
különbek-e,
mint a szavak, miket elédbe fújok,
hogy eltakarjanak a ködlő
ezüst csillámló fátyolába.
Libegve
állasz előttem
a hullámos, kék levegőben,
fényes szelek övével,
tiporva a verőfényt,
és a habok, mik megelőznek,
lágyan redőzik és zilálják
lenn a fövenyt a lábaidnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése