Gyere, gyere, nevet a reggel,
szagát orgona hinti szét!
Kora-tavaszi kedvvel
fonok egy friss füzért.
Tavaszi madár ma dalra gyújt itt,
életöröm kiabál.
Annak, aki árnyékba búvik,
új csodát nyit majd a nyár.
Miként tábortüzeknek üszke,
a hajnalfény fel-fellobog.
Bíbort öltenek a büszke
cseréptetős templomok.
A nyár virul majd dúsgazdagon,
bő termést érlel meg.
Reménység új házát rakom,
régi álmok ébrednek.
A ma reggelt úgy vártam már, kedves,
sok éjen át, álmatlanul,
míg a zápor viharral terhes
szürke felhőkben elvonult.
Ily ragyogó látomás nem volt még,
biztat a nyár kegyesen.
Ezen a mai reggelen meghalnék
karodban, kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése