Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnyben úszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése