Még soha meg nem untalak szeretni,
s foglak is, Asszonyom, amíg csak élek;
de végpartján magam gyűlöletének
elunnak könnyeim folyvást peregni.
Jobb volna jeltelen sírban heverni,
semhogy a sírkő gyilkosomul téged
nevezzen meg, mikor testtől a lélek
különvált, bár még idejük sem telt ki.
De ha egy szívnek szerelmes hitével
beéred, anélkül, hogy meggyötörnéd,
köszönetem fogadd érte cserébe.
Ha dühöd viszont, hogy rajtam kiteljék,
mást kísérel meg: csalódik hitében;
s hálát Ámornak s magamnak rebegnék.
(Szedő Dénes fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése