1
Itt tépem le, idegen
földön ezt a rózsát:
lánykám, olyan szívesen
vinném oda hozzád.
De míg hozzád eljutok,
nagy az út odáig:
ez a rózsa rég halott,
gyorsan elvirágzik.
Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed:
vagy fészkéhez alomért
fülemüle száll tán,
s amíg édes dala élt
a fuvalom szárnyán.
2
Úgy hervad el a szirom,
úgy hal el az ének,
mint a rózsa arcodon,
s csengő nevetésed.
Őrült, őrült, az vagyok,
odahagytam mennyem!
Pillantásod, sóhajod
mennyit vesztegettem!
Fülemüle, rózsaszál
hozzád szítja vágyam.
Hogy borulnék, lányka, már
a karodba lágyan!
(Ford.: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése