Tegnapi utam meggyötört
s gyötör még eleget csúnyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kék szemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése