Tüzet raktam, mert elhagyott a kék ég,
tüzet, hogy barátom legyen,
tüzet: legyen mivel a téli éjbe vágnom,
tüzet, hogy élni jobb legyen.
Neki adtam, amit nekem adott a nap,
erdőt és patakot, szőlőt és búzaföldet,
fészket és madarat, a házat s kulcsait,
virágot, bogarat, prémet s ünnepeket.
És csak a pattogó lángok dalából éltem,
csak melegük jó illatából;
mint elsülyedt hajó, min összecsap a hullám,
és mint aki halott, csak egy elemben éltem.
(Fordította: Somlyó György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése