Mindent elvesztettem gyermekkoromból,
s már nem tudom magam
egy kiáltásban elfeledni.
Gyermekkoromat eltemettem
az éjszakák mélyébe,
s most láthatatlan szablyaként
választ el a világtól.
Emlékszem, ujjongón szerettelek
s most, íme, belevesztem
az éjek végtelenjébe.
Kétségbeesésem, mely folyton növelné
az életet - nincs már nekem,
torkomban elakadt, akárcsak
egy kővé vált kiáltás.
(Jékely Zoltán fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése