Gyűlölet álmából és vérözönből
ocsúdva, vakon és siketen még
a háború mennykövétől és halálos zsivajától
megszokva minden iszonyt,
szabadulnak fegyvereiktől,
rettentő napi dolgaiktól
a fáradt harcosok.
"Béke!" mintha mesékből,
gyermekálmainkból csengne a szó.
"Béke!" S mégis alig mer
örülni a szív, közelebb van a könnyhöz.
Szegény emberek mi,
jóra, rosszra egyként hajlamosak,
állatok és istenek! Hogy a földre teper ma
minket a kín meg a szégyen!
De remélünk. És a szívünkben
lángoló sejtelem él
a szerelem csodáitól.
Testvérek! nyitva az út
szellemhez és szerelemhez,
s az ajtó minden elveszett
paradicsomhoz előttünk.
Akarj! Remélj! Szeress!
S a tiéd lesz újra a föld.
(Ford.: Somlyó György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése