Nem szeretsz,már szánalom sincs benned.
Rútnak látsz? Ó,azt is elhiszem.
Ha nem nézel,szíved még fölenged,
lankadt kezed vállamon pihen.
Szegény csorba szívű,én tehozzád
se gyöngéd,se durva nem vagyok.
De sok szájra tapadt már meleg szád!
Emlékeznek reád szemek,karok.
Szertemállott árnyuk rég az éjben,
s benned is hunyóban már a tűz.
Soknak ültél,tudom,az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.
Mélyein félig lehunyt szemednek
egy-egy arc dereng,kísért a múlt.
De hát nagyon magam sem szeretlek,
vesztett szépség csábít,ködbefúlt.
Sors keze? Csak lázas,könnyű játék,
lángok lepketánca,jól tudom.
Találkoztunk? Véletlen ajándék.
Mosolygós-nyugodtan búcsúzom.
Elindulsz majd utadon,s már mégy is
visszacsalni,ami elszaladt.
Ó,csak hamvas lelkeket ne érints!
Hagyd a csók-tudatlan ajkakat!
Egyszer majd,kis utca sötétjében,
másnak hazudsz szenvedélyeket.
Arra kószálok magamban éppen,
s találkozunk újra,meglehet.
Közelebb bújsz társadhoz riadtan,
biccentesz,és fázón megremegsz.
"Jó estét" - csak ennyit mondasz halkan.
"Jó estét miss" - mondom.Ennyi lesz,
s megyek tovább.Könnyekkel sem küzdök.
Hűs nyugalom,ez maradt nekem...
Felszítani ki tud hideg üszköt?
Ki támaszt fel,halott szerelem?
(Rab Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése