A napnak hanyatlik tündöklő hintaja,
Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló sugári halvánnyá lésznek,
Pirult horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
Mosolyog a híves szárnyon járó estve:
Melynek új balzsammal biztató harmatja
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
A madárkák meghűlt fészkeknek szélein
Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
A kis filemile míg magát kisírta,
Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
A vadak, farkasok ülnek szenderegve,
Barlangjában belől bömböl a mord medve. -
Ah! ti csendes szellők fuvallati, jertek,
Jertek fülembe, ti édes koncertek:
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet:
A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
Lengjetek, óh kellő zefírek, lengjetek,
Lankadt keblembe életet öntsetek!
Mit érzek?...míg szólok, egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
Melybe a gráciák örömmel repülnek,
A gyönyörűségnek lágy karjain ülnek,
Hol a csendes berek barna rajzolatja
Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése