Ha valaki jönne, csúf téli hajnalon
Mikor minden felbúg és szorít a torkomon
Ha ilyenkor jönne... csendbe... szomorúan
Jönne akit várok, keresek, hasztalan
Leborulnák térdre és lüktető fejem
Ölébe hajtanám...
Lihegnék fáradtan... térdét szorítanám
Friss harmatos ölét, csókkal borítanám
Hullana a könnyem hófehér combjára...
Hörögne a mellem... a zokogás rázna...
Fáradtan, megtörten, vad keserves vággyal,
Bús férfi sírással...
Szólna hozzám lágyan... halkan... bánatosan,
Simogatná fejem... s arcomat szorosan...
Egyre szorítaná kis puha ölébe...
És én a hajnali... sápadt csöndességbe
Kezdenék vallani...
Felsírnám ott, tépett összetört életem
Beteg lázas agyam... sápadt, fáradt fejem
Piszkos éji álmok, kéjbe fúlt titkait
Ezer rongy szerelem, kifestett csókjait
Bús bolyongó vágyak, miket sohasem láttak
miket kinevettem
Régi éjszakáknak festett durva kéjét,
Tehetetlen dühöm undok irigységét...
Aljas pillanatok... éhes mocskos vágyak...
Ezer pillantásom, amit sohasem láttak
Százezer gondolat, mit félig gondoltam
s vágyódtam utánuk...
Lihegve... kifúltan... elsuttognám "Ámen"...
Ölébe hajtanám, fáradt, zúgó fejem
Ő, tudom kiköpne... felrúgna... ott hagyna...
s vergődve a földön... utána zokogva...
Azt súgnám lihegve... hajnali pirkon...
Igaza volt néki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése