Ez az utolsó rózsaszál,
a nyárból ez maradt,
a többi mind lehullott rég
és alszik hervatag.
Egyetlen társa sem virít,
nem nyitja bimbaját,
csak ez suttogja még a vágy
s a búcsú sóhaját.
Sajnállak, árva rózsaszál,
magányod fáj nekem,
szép társnőid már alszanak,
te se maradj velem.
Hadd hintem szét bús ágyamon
haldokló szirmaid,
társnőid is itt nyugszanak,
illatuk andalít.
Lásd, így múlik el jeltelen
a nyár s a szerelem,
aranyláncának nem marad
törött láncszeme sem.
Elmúlik minden, ami szép,
ugye, szegény virág,
ugyan mit adhat még nekünk
e sivár, vak világ?
(Ford.: Rácz Olivér)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése