Sima kék selyem rózsák,narancsok
hamvas árnyból gyűjtik az éjszakát.
Köztük arany gyík surran át...
E kicsiny világtól elnehezülve
szembe ülhetsz ablakoddal:
kinn felharsan a foltos hegyoldal,
mészáros- kötény borítja vállig!
De a csúcsról egy gomoly leválik,
mint a hatalom tüzes csarnoka,
az Egyszarvú lángoló homloka:
és közelít, már csöppnyi,szerény,
belibben az ablak hűs üvegén,
sötétülő selymen,árnyon bujdokol...
Vele laknál,de nincs sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése