A tiszta messzeségben hallom, hogy dobog
egy kis templom-kebel harangszíve-
s eremben,
szinte úgy tetszik nekem,
vér helyett halk csönd-cseppek csörgedeznek...
Ó, terebélyes erdőszéli tölgy,
puha szárnyával, mondd miért borul
alattad annyi béke rám,
ha árnyékodban fekszem, hangtalan
S a lomb dédelgetően játszik velem?...
...Ki tudja?- Nemsokára tán
sudaradból számomra valaki
koporsót ácsol-
s a csend ízét,
mit majd deszkái közt megízlelek,
itt már előre érzem:
Érzem, lelkembe hogy cseppenti lombod-
s némán
hallgatom, hogy nő benned a koporsó,
az én koporsóm
minden elmúló pillanattal,
ó, terebélyes erdőszéli tölgy...
(Ford.: Áprily Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése