Megáll. Olyan közelség
szárnycsapásaira figyel,
ami a látók arcát
soha nem sötétíti el.
Áll csendben és figyel.
A vak. A tengerparton.
Hirtelen egy távoli múltban
egy másik tengerparton áll,
hol só-rózsák szikráznak
fehéren a csend útjain,
mik minden új hullámverésre
lemerülnek a vízbe.
A pillanat nő s minden felelet
benne összegeződik, s köntörfalazás
nélkül észleli a világot,
gondolatai lesznek szemei:
Mélyebbre nem hatol be senki
a nappal szikrázó hevébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése