2014. december 26., péntek

J. W. Goethe: Ami isteni bennünk

Legyen jó és nemes,
segíteni kész az ember!
Mert csak ezáltal
különbözik a többi
eleven lénytől,
melyet megismert.

Üdv a nem-ismert
lényeknek ott fenn,
kiket sejtünk!
Hasonlítván reájuk 
emberi példa tanítson
a hitre, hogy élnek.

 Mert a természet
bizony közömbös:
leragyog a nap
jóra, gonoszra,
s egyképpen árad
latorra, dicsőre
a csillag-, a holdfény.

 Szél, ár, jégverés,
zivatar - mind megyen
a maga útján,
s erre, amarra is
elsietőben 
sújtva lezúdul.

 Lám, a szerencse is 
kapkod a tömkelegben;
hol fürtös ártatlanság 
akad kezébe,
hol meg egy bűnös
kopasz kobakja.

 Örök vas-törvény
kemény szabálya
szerint kell élnünk,
létünk köreit
rendre bejárva.

 Csupán az ember 
győzi a Lehetetlent;
különbséget tesz,
ítél és kiválaszt,
s megálljt parancsol
a pillanatnak.

 Néki szabad csak 
büntetni a rosszat,
jutalmazni a jót,
gyógyítani, óvni,
minden tévelygőt, bolyongót
hasznosan összefogni.

 S a halhatatlanoknak 
mi akként hódolunk,
miként ha embereknek,
kik nagyban művelik, mit
legjobbikunk kicsinyben
tesz vagy tenni szeretne.

 A jó ember legyen 
nemes, segíteni kész!
Alkosson fáradatlanul
hasznosat és igazat;
legyen ő ama sejtett 
lényeknek mintaképe itt.

(ford. Garai Gábor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése