Ólom-szitán szitál,
Erdőket púderez.
Az út redőit márvány
Vattával tölti meg.
A hegynek és a síknak
Egyforma arcot ad,
Kelettől újra keletig
Töretlen homlokot.
A kerítésig ér,
Beburkol rácsokat,
Amíg prémbe süllyednek el -
Mennyei fátylat oszt.
Csak csonk és rönk és szár
A nyár üres tere,
Csak ők tudják, hol volt szüret,
Különben nincsen jele.
A cölöpök csuklóján
Királynői fodor;
Művészei kísértet-hadát
Szétfújja. Nincs sehol.
(Károlyi Amy fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése