A hajnal pislogva nyitogatja szemeit,
Fák jeges könnyei megőrzik emlékeim...
Egy hideg fuvallat pillanatot merevít,
Gyötrő kétséggel, - néma kiáltás, keserít!
Hó palást terhe alatt, meggörnyedt tuja sor.
Sós cseppekbe, gyémánttá szilárdult búhalom.
Puha pihékbe burkolt álmaim, - vállalom;
Talán majd jő a tavasz, s engedi láthatnom.
Illatos cseresznyefák, menyasszony ruhában,
Barackfák, öltözve habos koszorúslánynak.
Bimbózó rügybe borulón, majd egyre várlak,
Lelkemben rezdülésekkel, sarjadzó vággyal..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése