Mi búsan néz a tiszta kékről
Felém, te biztos hű barát!
Ki egykor nyájasan ragyogtad
Körül ez árnyak pamlagát.
Te láttad itt e kertmagányban
Hol ákász hinti árnyait,
Felhőidről mosolyogva gyakran
A boldog párnak titkait.
Bájjal fénylél az égi lyányka
Öröm ragyogó könnyein,
S némulva rád emelt szemekkel
Tisztán ömlengő érzetin.
Most csendesen rezgő sugárid
Egy sírhanton halványlanak.
Hol ő már nyugszik, és fölötte
Magas fű szálak inganak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése