Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság-röviden
"Már megtanultam élni nélküled."
Egy vetetlen ágy,amire emlékszem,
és egy szoba,ahol laktunk,már elfelejtetted?
Csak a neved őriztem meg,kedvesem,
hiszen minden régi fényképet eltéptem.
Illetve
még egy apróságot,amit nem is említettem.
Azt,amit csak egyedül te adtál nekem
e világon,szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése