Csupa-zöld nagy utazást tettem
Bár hány rossz lélek mást akart
A természet mindig születni indul
S a hajnal is hasonló volt amely fogadott
Madarak hada tárta elém csengő szívét
Tollukat s dalukat rázva a fű fölött
Fölkeltek sorra a reggel hullámai
A virágok a dél színein osztozódtak
Vidám voltam erős üde s egész mivoltom
Haladt mindenfelől áradó ragyogásban
A fölszálló harmat a napfényes gyümölcs
Helyeselt hogy jó éljek
Mert nagy utat csináltam szenvedélyest
szerelmest
Bár minden ellenemre volt
Vállad virradatától záruló szemedig
Szájad barázdájától termő tengeredig
Homlokod jég-honától kebled éghajlatáig
Formáltam testemet érzékeny-elevenné
Mosolyod segített - míg frissre mosta vérem -
Hogy tisztán lássak ismét a tükrében
nappalunknak
És csókod segített - a léthez fűzve újra -
Hogy megleltem magam zsengén akár a gyermek
Erősen férfimód s méltón álmom vezetni
A jövő lágy tüze felé
(Fordította.: Illyés Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése