Az Ipoly-völgybe van egy izenésem,
Mind ezt hirdesse, aki arra jár:
Sugárfényt látok egy-egy kicsi résen,
Fészkén már pippen egy-egy kis madár;
Mind tudja meg, ki most még búban aggik,
Az Isten jó és élőt nem temet -
Én meghalok, de nem halok meg addig,
Míg meg nem látom szülőföldemet!
És Ipolyságra van egy izenésem:
Mind lesben álljon, aki ott lakik,
És minden szem csak napkeletre nézzen,
És hittel várjon - ama nagy napig...
Megyek, megyünk!... nagy, szent komoly sorokban
Dübörgünk majd a vén kőhídon át,
S ki száműzötten annyi bút zokogtam,
Én, én fúvom majd ott a harsonát!
A nagy, a szent, a szép találkozóra
A vágyó szív, lám, szépet álmodik:
Kakukkfűvel lesz utunk teleszórva
A vén kőhídtól föl a templomig;
Kakukkfű, marmancs - óh, én drága földem,
Teremjen rajtad sok-sok szép virág:
Így lesz nekem jó, így, virágözönben
Boldog sírással leborulni rád...
- Az Ipoly-völgybe szálljon izenésem,
Mind ezt hirdesse, aki arra jár:
Úrnapja lesz! - e bús száműzetésen
Szárnyát egy jobb sors bontogatja már;
Mind tudja meg, ki most még búban aggik,
Az Isten jó és élőt nem temet-
Időm lejár, de nem halok meg addig,
Míg meg nem látom szülőföldemet!
(1924)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése