Lásd, szárnyuk van az éveknek is, édes,
tenyerünkből szállnak el a napok.
Hát itt az ősz.
Az ég alján megint
búcsút krúgatnak
a darvak ékei.
Hűs nappalba pereg
a nyírfa lombja,
égi csillagfa hullajt
csillagot éjszaka.
Gyere hát, szedjük össze,
amit a nyár adott,
kóstoljuk meg a mézízű gyümölcsöt,
az érett magvakat
tegyük el télire.
És hadd maradjon el
közöttünk, édesem,
pár barnálló levél is
erről az őszről.
(Fordította: Nemes Nagy Ágnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése