Időnként, amikor kinyitom lelkem ajtaját,
rendszerint meglepődve nézek szét:
"Már megint mekkora káosz uralkodik idebenn...".
Fogok egy puha rongyot...
De egyszerűen a tanácstalanságtól erőtlenné vált karom
már nem tudom mozdítani...
Nem tudom hogyan kezdjek hozzá a tisztogatáshoz...
Össze-vissza kezdek kapkodni...
Egyszer elkezdek mindent kipakolni,
amit a lélek bugyraiban találok...
Aztán, csak a káosz mozaikjának apró részleteit megemelve igyekszem letörölni a port,
majd újra visszahelyezem a megemelteket...
Tessék-lássék takarítás...
Hiszen úgy tűnik rendbe raktam mindent...
Ám mégsem...
Nem selejteztem...
Nem dobtam ki a fölöslegessé vált dolgokat...
Csupán igyekeztem rendet imitálni...
"A sérült lelkű ember veszélyes, mert tudja, hogy kell túlélni..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése