Milyen mánia idézgetni teljes
éjen át hét vagy hetven akár
tízezer szóval Istent, őt, a kedves
szemét? Oh, ha anyanyelvem madár-
rajjá változna, tengernyivé, én meg
Prosperóvá, s kiengedném s e friss
szárnyakkal az eget födném - a lényeg
megfoghatatlan maradna úgy is:
kimondhatatlan! Mint mindig: a fontos.
Szerelem! Legyek születő világ,
nőjjek Időből Időtlenbe át,
csengjen csillag színeimmel a Kozmosz,
jaj, lenne szavam bár Vég s a Kezdet,
mást úgyse tudnék mondani: Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése