Csöndes esős, halk, szürke nap,
és mégis oly világos ott,
ahol a homályon a nap
fehéren, furcsán átragyog.
Csodálatos visszfény libeg
tűnődve hegy és völgy felett:
félig meleg, félig hideg
a természet, sír és nevet.
Kétely s remény virrasztanak
bennem egyformán éberen:
halálvágy s életakarat
ostábláznak a szívemen.
S én, tudatommal, figyelem
a játszmájukat, hogyan áll,
és lelkem készül csöndesen
a sorssal való harcra már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése