2013. december 15., vasárnap

Tamás István: Angyalként

Csillagösvényen érkezett az este,
szeme ragyogott, remegett a teste.
Színes leveleket hullajtottak elé a fák,
szívében éreztem vadul, ott dobog a vágy.

Szikrázott hajában a későesti fény
ott állt előttem, mint égi tünemény.
Csodás keblére ráragyogott a hold,
gyengéden angyalként, többször megcsókolt. 

Éreztem a vér, mint szökik fejembe,
sebes pataként fut végig testemben.
Szívem vadult dobogott, a csodálatos éjben.
vágyam toronyként állt, gyengéd kezében.

S lefeküdtünk puha, zöld mohaágyra,
rátapadt ajkam mézédes ajkára. 
Bontogatni kezdtem teste rózsaszirmát,
hagytam legyőzni érzéki vágyát.

Szemem a ragyogó csillagokat leste.
Testem,
finom hálóként, szőtte be a teste.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése