Az órák lassan siklanak tovább
itteni életünkön át mert szólani
szinte lehetetlen nevetés
visszhangja se kél kész ragály
itt a csend
Éjszakánk meg azzal telik
hogy vigyázzuk lessük hajnalig
azt mi úgysem jön el utca-zsivajt
álmodunk és gyengéd csevejt
egy híd alatt
Ott kinn a kertet elnyeli a hó
kétely és vágyak különös
keveréke tart meg ezért
nézünk nézünk fehér hajó
ringva a nyílt vizek felé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése