Csöndben ne lépj az éjszakába át,
szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
mert nem volt villám-cikázó ajak,
csöndben nem lép az éjszakába át.
A jó, ki hullám-ütött jajt kiált,
hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.
A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
s ím késve eszmél: csupa kín a nap,
csöndben nem lép az éjszakába át.
A zord tudja, bár verje vaksiság,
hogy lehet meteor-szemű ki vak,
dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.
Apám, míg lábad bús oromra hág,
düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndbe ne lépj az éjszakába át,
dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése