Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban,
ez a belső tűz itt, szilárd hitemmel,
mely a földről a magasba emel fel,
hová utat magamtól nem találtam?
Szerelmi üzeneteid sorában
tán azért sújtottál annyi szünettel,
mert ritka jót jobban becsül az ember,
ha messze van, vágyai távolában.
Az éj a szünet, a nappal a fény:
az egyik jéggé fagyaszt, szerelemre,
hitre és lángra gyújt a másik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése